2013. aug. 18.

Tábor nr. 3.

Be kell, hogy valljam, eleinte elég szkeptikusan álltam hozzá Gábor ígéreteihez a tábort illetően. Amikor Zénót megláttam az indulás előtti megbeszélőn, akkor kezdtem el kicsit hinni Gábornak. De még akkor se igazán, főleg nem abban, hogy előadást fogunk csinálni.
A nulladik napon kicsit meglepődtem amikor Gábor elmondta a szabályokat. Eleinte idegesített a sárga lapos dolog meg a két játék amit programokon kívül játszanunk kellett. De úgy a lelkem mélyén sejtettem (de reménykedtem is benne), hogy senki nem fog haza menni.
Az első napon finoman szólva is kikészített a reggeli edzés, főleg a futás. Csupa negatív gondolat, szakadt cipő, helytelen légzéstechnika és meglehetősen kevés kitartás miatt örültem, hogy egyáltalán eljutottam a házig, később persze bántam, hogy nem mentem tovább és mérges is voltam magamra.
A koncentrációs gyakorlatok sem mentek túl jól ezen a napon, de őszintén szólva még nem is vártam el magamtól. Bíztam a (szerintem azért) gyors fejlődési képességeimben és igyekeztem türelmesnek lenni magamhoz.
Az esti maffiázást untam, nem sok sikerélmény ért engem azon a napon ezért nem is akartam már odatenni magam rendesen.
A második napon a futásnál igyekeztem kiüríteni a fejemet. És nagy meglepetésemre sokkal jobban és sokkal tovább bírtam, sőt meg sem kellett álnom az út alatt. Visszafelé pedig egyenesen megtetszett a dolog. Mondjuk azért titkon lestem már, hogy mikor érünk vissza, azért úgy éreztem tudnék még tovább is futni. Ahogy észrevettem, ezen a napon mindenki jobban teljesített.
A koncenrtációs gyakorlatok is jobban mentek. Nem is egyszer maradtam benne az utolsó 3-4ben.
Szerettem a vízicsatát, örültem hogy én maradtam utolsónak :], szerettem a masszirozós gyakorlatot is (meg azért hízott is a májam, hogy egyből eltaláltam, hogy ki masszírozott), meg persze az energiagömbös, meditációs, koncentrációs gyakorlatot, ami külön élmény volt a számomra. Kíváncsi lettem volna, hogy miként nézhettünk ki. Érdekes volt halgatni, hogy ki hogyan élte meg ezt a gyakorlatot.
Tetszett a délutáni erdőjárás és a hozzá tartozó személyes és kreativitást igénylő feladat is. Sokat gondolkodtam, hogy mit adhatnék Ancsának ami kifejezetten rá jellemző. Egyszer megláttam egy rószaszín tövises vadvirágot, de aztán kaptam egy jobbat, a csalán levelet. Úgy érzem a hozzá tartozó magyarázat is eléggé jól sikerült, jól tükrözte azt amit üzenni szerettem volna Ancsának.
A maffiázás most egy kicsit élvezetesebb volt. Végre voltam orvvadász, ami a kedvenc karakterem :D. Aztán orvos is voltam, akkor pedig tényleg odatettem magam. Még ha nem is volt igazam, legalább egyet játszodtam én is. A esti zene-bona (vagy sokkal inkább éjjeli) nagyon jól esett.
Harmadik napon kicsit reménykedtem, hogy hátha én kapnám a piros kendőt. Nem éltem bele magam túlságosan szerencsére, de azért egy kicsit csalódott voltam. Így utólag visszagondolva én sem magamnak adtam volna.
A futás valamiért nehezebb volt ezen a napon, amit leginkább a melegnek tudtam be, de azért úgy gondolom, hogy a lelkesedés is alább hagyott bennem. Aztán amikor neki iramodtunk annak a hegyoldalnak akkor egy darabig még mentem felefelé, végül az egyik árnyékot adó fánál leültem. Aztán kiedrült, hogy attól a fától már nem mentek sokkal tovább a többiek. Akkor aztán igazán dühös lettem magamra és szégyelltem is, hogy nem volt már bennem öt méternyi kitartás. Amikor megindultunk lefelé kicsit megnyugodtam, hogy láttam még társaim közül néhányat akik megálltak, de azért még most is bánt a gondolat, hogy megálltam.
A nap többi része már sokkal kellemesebb volt. A történet kitalálása már jóval könnyebben ment és járt vele egyfajta felemelő érzés is. Úgy éreztem, ha már futni nem is tudok, de legalább van bennem kreativitás. Ancsával jó volt együtt dolgozni, leszámítva a negatív hozzáállását. Sokat kacagtunk, jókat szórakoztunk a kis performance-unk formálása közben. Zénó sokat segített ahhoz, hogy igazán jól sikerüljön, egyáltalán nem bántam meg, hogy őt választottuk mentornak.
Azt hiszem, hogy az öt kis előadás volt a tábor fénypontja. Ancsával nem kicsit izgultunk, de úgy érzem éppen elég szórakoztató, és a felkészülési időhöz képest minőségi előadást hoztunk össze. Így utólag még vannak dolgok amikről úgy gondolom, hogy nem csináltam elég jól, vagy tudnék még hozzátenni az egészhez. Ancsával tökéletesen meg voltam elégedve, magammal nem annyira.
Az előadások közül nem tudnám megmondani, hogy melyik ttszett a legjobban. Az első, abszolut humorcentrikus, a második jól kimunkált (Júlia nagyon jól visszaadta az egésznek az érzésvilágát, Boró játéka pedig feldobta, az egyébként feszült, alaphangulatot), a negyedik tanulságos és vicces, az ötödik pedig személyes és főleg ezáltal humoros előadás volt, ami azért tükröt is tartott elénk.
A végkövetkeztetésnél még annyit hozzá szeretnék tenni ahhoz amit elmondtam, hogy kár, hogy nem hallottam hamarabb amit Zénó mondott a futásnál(valahogy úgy volt azt hiszem, hogy: ez csak tested basszus), mert szerintem segített volna. De legalább hasonló helyzetekben majd még sokszor eszembe fog jutni az életem során.
Egy kicsit csalódott vagyok magammal kapcsolatosan, úgy érzem, lehettem volna egy ügyesebb is.
Ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam a táborban. Ritka jó volt veletek dolgozni, sajnálom, hogy nem mindenki tudott maradni végig. Azt hiszem, hogy minden más közösséggel szemben a Szin-kron nyújt nekem egy olyan művészi plusszt amit máshol nem kapok meg. Ráadásul olyan emberekkel vagyok ebben a csoportban körülvéve akikkel jobban szót tudok érteni.

Tábor nr. 2.

Hogy őszinte legyek nem erre számítottam.
A tábor mindent összevetve, szuuuper volt! Komolyan. Életem egyik legjobb táborában vehettem részt. Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire jól fogom érezni magam.
A tavaj is igérgetve volt nekünk rengeteg munka amiből aztán semmi nem lett csak közös 4 nap. De ez most az egészet felülmúlta. A munkán és a sok tapasztalaton kívül rájöttem, hogy igen, kész csapattá értünk. A hangulat fantasztikus volt mindig, nem volt feszültség.

És tényleg eszembe sem jutott mi történik itthon. Nem létezett más hely csak Libán. És nem létezett több ember csak mi.


0.-ik nap

Mivel a tábor helyszíne a mi hétvégi házunk volt, Libánban, így én érkeztem ki elsőnek még egy kocsinyi leányzóval együtt. Kinyitottuk a házat, elrendeztünk mindent és kitettük a táblákat a DB felirattal ( :D )

Mire kiérkezett a banda többi fele már délután volt. És akkor leültünk az asztal köré és Gábor megnyitotta a tábort.
Az alapjátékok: Jinks (ha így írják le)
Számolós
Ezek megkeserítették az életünket, de nem volt olyan vészes na.
Ja és még: 3 feketepont egy sárga. Három sárga egy fekete.
3 pirospont egy kék. Három kék egy piros.
Két sárgalap = kiállítás (nem, sárgalapot azt hiszem senki nem kapott)

És akkor első délután volt egy próbánk, amit bemelegítő gyakorlatként a Brainfuck nevű koncentrációs játékkal kezdtünk aztán csomó érdekes csapat/koncentráció fejlesztő játékot játsztunk. Nagyon élveztem. Ez kb 2 órát tarthatott, de őszintén nem tudom hogy mennyit, úgy elrepült az idő.

És este. Amit már mindenki váááárt. A Maffia volt.
Húú hát rájöttem, hogy imádom ezt a játékot. Nagyon fejlesztette a Logikánkat és azt a képességünket amellyel el tudunk hitetni másokkal akármit. J
Szerettem játszani, mert érvényesültem. Bár többnyire a sötét oldal szerepeit osztották rám. –vajon miért?-
Aztán úgy belemelegedtünk a játékba, hogy mire észrevettük magunkat már hajnali 3 volt. És akkor le is feküdtünk, mert tudtuk hogy holnap nagy munka vár ránk.

És így is volt.





I. nap

Reggeli ébresztő. Hát nem a főnökök költöttek hanem a külön külön ébresztőre beállított telefonok, amik 5-10 percenként már fél kilenckor működésbe léptek, holott csak 9 kor volt a hivatalos ébredés. Na mindegy. Felkeltünk..

Zénó, a vendégünk, tartotta a fizikai kondíciós edzéseket reggelente. Hogy őszinte legyek vártam, mert kiváncsi voltam. Mindaddig míg nem jöttem rá, hogy ez nem pont olyan lesz ahogyan én elképzeltem...
Bemelegítéssel kezdtük, aztán libasorban elindultunk kocogó futásban fölfelé a kavicsos úton. Én a végére azt hittem, hogy meg fogok dögleni. Nem tudom miért de nem bírtam, pedig azért én szokva vagyok az ilyesmihez..Csak futottunk és futottunk és pihenésképpen hasizmot meg guggolást csináltunk. Elképesztően nehéz volt...

Mire visszaértünk gyorsan letusoltunk. De tényleg gyorsan, mert a melegvízcsináló bedöglött és így 20 mp-es tusolásokkal mostuk le magunkról az erdei koszt.

Aztán reggeli meg mosogatás meg mindegy egyéb ehhez tartozó herce-hurca.
Majd jött még egy próba, amit ismételten nagyon vártam. Úgy éreztem egyre jobban megy a koncentráció és a külvilág kizárása a fejemből.

Ebédként a mindenesünk, Zénó, bográcsost főzött amiből annyit csinált hogy másnapra sem kellett főzni J)
Majd sétálni mentünk az erdőbe.
Este ismét bevethettük gonosz énünket a maffiázáskor.


II. nap

Áginak, Adélnak meg Andrásnak reggel menniük kellett sajnos. De mi futottunk tovább..Az aznapi futást sokkal jobban bírtam. Lefutottam végig és irtó büszke voltam magamra J
Ezen a délelőttön is próba volt. Igazából koncentrációs mozgás gyakorlatot mutatott nekünk Gábor. Ezt követően meg egy szemből olvasós játékkal ismertetett meg. Tetszett.
Este igazából mindenki várta már a maffiázást mikor kiderült, hogy egy közös zenélésre kell készüljünk. Hát az is sokkal jobb volt mint amire számítottam. Mindenki énekelt és jól érezte magát. Tök jó hangulatot csináltunk magunknak.

A csütörtöki napon a reggeli futás után párokba tömörültünk. Minden párnak elő kellett állítania egy olyan rövid előadást amely igazából egy mese. Segítségünkre lehetett a hangefektekben minden tárgy amit az erdőből szedtünk össze. Az én kedves párom Júlia volt. Szeretek vele dolgozni, tehát örültem hogy vele lehetek. Szerintem egy nagyon érdekes előadást állítottunk össze, mert nagyon tapsoltak a jelenlevők. És persze mi is nagyon jól éreztük magunkat miközben dolgozunk és előadtunk.

Az előadás esti időpontra volt kitűzve. Eleinte rossz ötletnek gondoltam a fényviszonyok miatt de annyira fantasztikus színteret állítottak össze a srácok, megvilágítással, függönnyel, hogy egyszerűen csak haza kellett volna vinni annyira jó volt J)
Mindenik előadás nagyon érdekes volt, mert látszott, hogy mindenki oda tette magát és komolyan dolgozott a feladaton. Bea és Ancsa előadása nagyon tetszett, mert rengeteget nevettünk rajta. Főleg Ancsa alakítása volt fenomenális J)
Ez a program volt az a pont amin éreztem, hogy hú. Ez már valami. Mikre nem vagyunk mi képesek.. Annyira összetartó csapatnak éreztem akkor a mienket, hogy csak köszönni tudtam az égnek hogy így összehozott bennünket.
Nagyon jó hangulat volt a végén is a tűz körül, mindenki mindenkivel beszélgetett. Egy olyan légkör jött létre, hogy csak arra tudtam gondolni hogy nem nem nem akarok még hazamenni!!

Nagyon köszönöm mindenkinek a részvételt, örülök hogy tetszett a ház a hely és nem volt senkivel sem semmi gond. Még sok sok ilyent szervezzünk! Szeretlek titeket.

Tábor nr.1.

Eleinte kicsit féltem ettől a tábortól és a benne rejtőző kihívásoktól. Nem igazán tudtam, hogy hol vannak a határaim; úgy a lelki, mint a testi határaim. Amikor a vezetőnk, Gábor, a tudtunkra adta, hogy milyen komoly edzéstervvel készült kicsit megijedtem, de egy pillanat erejéig sem fordult meg a fejembe, hogy "hátat fordítsak" ennek a tábornak. A második napon éreztem, hogy kissé kimerültem, de hát nem csoda hiszen fél 10-től a futás és a bemelegítő már tacsra tett. Aztán koncentrálni kellett... aznap nem igazán ment. Azt éreztem, hogy napról napra egyre jobban bírom a kihívásokat. Akartam én lenni a legjobb. És bár nem sikerült, de nagy fejlődéseket sikerült elérnem. Legalább is úgy érzem. Ugyanakkor jó volt látni azt is, hogy az egység hogy erősödött a csapat között. Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Ha nem ment valami, segítettek. Ha elbizonytalanodtam, ők bíztattak. Ha szomorú voltam, ők vidítottak. Hittek bennem, mikor én nem hittem magamban. Megmondták a szemembe úgy az előnyös dolgokat, mint a hátrányosokat és ezzel építettek. Végül nem is tudom, hogy de maradandó, értékes dolgokat alkottunk együtt. Fejlődtünk! Most, hogy írom ezt a pár sort és visszaemlékszem a táborra, kívánok visszamenni. Oda, a semmi közepére, ahol nincs jel, csak én vagyok és azok az értékes emberek akik segítenek jobbá lenni.
Ezúttal köszönöm Gábornak és Zénónak, hogy ilyen jól összehozták ezt a tábort és, hogy megpróbálták továbbadni mind azt a szépet, művészetet ami bennünk rejtőzött.






2012. okt. 1.

Vânătoarea de fluri sau Lepke vadaszat?


Atmosfera incendiară a continuat cu o activitate care a pus la încercare condiţia fizică dar şi perspicacitatea concureţilor. Chiar daca condiţiile meteorologice nu au fost prielnice, îngreunând sarcina concurenţilor, care parcă se scufundau în noroiul lăsat de ploaia precedentă, aceştia nu s-au lăsat învinşi şi foarte optimişti şi-au continuat probele bine alese şi pregătite de către organizatori. Printre cele mai interesante probe s-au numărat; sudoku, rezolvarea de rebusuri, căutarea celei mai vechi porţi secuieşti din oraş şi multe alte jocuri de inteligenţă. Toate aceste sarcini au fost împărţite pe anumite trasee marcate pentru fiecare echipă. Astfel oraşul a luat forma unui labirint.
Idea de necunoscut şi faptul că totul s-a petrecut pe timpul serii a trezit un interes sporit atât pentru participanţi, cât şi pentru oamenii care tocmai atunci treceau pe străzile oraşului, fiind asaltaţi de tinerii gălăgioşi.
Totuşi toată ziua am încercat să asociez, să găsesc corespondenţa dintre numele (titlul) şi activitatea concretă a programului. Imaginaţia mea nu ajutat să descifrez secretul...şi bineînţeles nici acum nu ştiu de unde provine numele acestui program.
Chiar dacă pe durata acestui program nu am întâlnit nicăieri, nici un fluture, pot spune că m-am simţit minunat alături de concureţii care au păstrat până la final spiritul competitiv.

Bogdan

Gyülekező


Újra zajos lett az iskola előtti tér, közel 300 fiatal, mókára, tapasztalatra éhesen érkezett erre a 3 napos kalandra a Salamon elé. Bár az időjárás nem kedvezett, sőt nem kímélt sem játékost sem szervezőt, ennek ellenére a csapatok rendületlen kedvel várakoztak a 9. ifinapok kezdetére.
El is indult a fényképezés, minden csapat külön külön bevonult a Salamon főbejáratánál lévő lépcsőkre. Miután a szervezők bő csapatát is megörökítették, hivatalosan is zöld utat kapott a nagy start.
Az idei nyitás roppant ötletes lett, az ifitéka egyik oszlopos tagja, Omlással, az Ifinapok kabalakacsájával, a kiürített tér közepére sétált, miután fölnézett az őt filmező operatér kamerájába, hirtelen mind a 12 csapat beszaladt a térre, és hangos kiáltásokkal vált nyilvánvalóvá, hogy az Ifinapooook” kezdetét vette.
A rengeteg munka, hosszas hónapok kemény munkája most ért lédús gyümölcsé.
A szervezők oly büszkén figyelték a tomboló csapatokat, akár a szülők gyermekeik első lépéseiket.
Az új év új feladatokkal. na meg új lehetőségekkel van tele.
Hát így kezdődött el az idei legnagyobb, sőt, legszínvonalasabb városi ifjúsági rendezvény.

Gyopi

2012. szept. 28.

Kaland park

     A csapatoknak már a bejutás sem volt egyszerű a kalandpark helyszínére. Egy magasított lécre négy hullahopp karika volt erõsítve, amin a csapattagoknak át kellett adogatniuk egymást, persze anélkül, hogy az alany hozzáérne a karikához. Majd egy picit az izmaikat kellett használniuk, mivel erőgyakorlatokon kellett teljesíteniük. A következő feladattal eléggé pórul járhattak játékosaink, végig kellett haladjanak egy padon, miközben minden irányból súlyos zsákok akarták a mélybe taszítani őket.
     Ugorj Tarzán - ebben a feladatban egy dobbantóról kellett felszökjenek egy svédládára, amin végig szaladva egy 10 méteres kötéllel kellett suhanjanak, természetesen a játékosok  biztonsága érdekében, puha matracok voltak helyezve nagy ugrásuk alá. Majd a lövészet következett, egy bermáncső segítségével 3 hegyes tárgyat kellet belefujjanak a céltáblába. Azután különböző ügyességi feladatok következtek.
     De miközben a csapatok egyik fele a sportcsarnokban próbálta minél jobban teljesíteni feladatait, a kint maradt játékosok a talicska nevű játékkal vívtak kemény harcokat. Ez a játék abból állt , hogy egy csapattag beleült egy talicskába egy pohár vizet tartva, és három csapattársa végig kellet tolja az akadály pályán , anélkül, hogy a pohárból egy pici víz is kiömlene, persze az idő itt is mint minden játékban nagy szerepet játszott.
     De összességében, minden csapat kihozta magából a maximumot, a rossz idő ellenére  kirobbanó lelkesedéssel győzték le a kaladpark akadályait.
Gyopi

2012. szept. 27.

Mer(ül)ni?

         Ha valaki nem volt tisztában a túlélés és az alkalmazkodás fogalmával, az Ifinapok választ adott erre: pénteken több tucat fiatal szembenézhetett ezek súlyával.
         Amikor egy ember élete van a kezedben, vagy a szülőföldedet elárasztja az árvíz – hogyan építesz gátat zsákokból?
         Emellett még sok, mindegyikük számára új helyzettel szembesültek. Betekinthettek a mentősök, a tűzoltók felelősségteljes munkájába, és érezték a súlyát is (a tömlőnek), elsősegélyben részesíthettek egy embert, ugyanakkor teljes erőbedobással magaslati mentést is végrehajtottak.
         Ha ez még mind nem lett volna elég, a türelmük és a bátorságuk is tesztelve volt, amihez elengedhetetlennek minősült a tájékozódási képességük. Egyik társukat, akinek el volt takarva a szeme, át kellett vezessék egy szalagból épített folyosón, aminek a végén egy labda volt. A csavar az egészben az volt, hogy nem érhettek hozzá társukhoz, csak szavakkal lehetett őt irányítani; annak sikerült tökéletesen teljesíteni, aki nem keverte össze a jobb kezét a bal lábával.
         A fiatalok szembenézhettek azzal is, hogy mennyire fontos a közbiztonság, főleg ha az ember biciklivel merészkedik az utcára.
         Vegyvédelem esetén is fontos a megfelelő öltözet viselése – bár nem volt egyszerű dolog a maszkot és a merev ruhát magukra ölteni.
         Hogy mi célt szolgált ez a pár órás bemutató? – az ember tudatalattijába a cselekedetek nagyon ügyesen be tudnak épülni, amiknek akaratlanul is nagy hasznát veszi vészhelyzet esetén, ugyanakkor nem árt ha a fiatalság tisztába van azoknak az embereknek a munkájával, akik megköszönhetetlen munkát végeznek a fennmaradásunk és a védelmünk érdekében.

Doró

2012. szept. 26.


Gyómnövény

     A legtöbb ember szkeptikus a gyógynövényeket illetően, a másik legtöbb pedig nem is ismeri őket. Nem is tudom, hogy a cserkészeken kívül más fiatalokkal foglalkozó szervezet tanítja-e őket. Minden esetre csodálatraméltó, hogy miket képesek művelni sokszor.
     Nos, tény, hogy megtalálni őket nehezebb, de még ennél is nehezebb azt tudni, hogy melyik mire való- és bizony nem kell hozzá vajákos, hogy tisztába legyünk ezzel.
     A tizenkét csapat egyikének sem volt könnyű feladata, ha meg akarta találni az összes papírra nyomtatott növényt életnagyságban. Ez azért okozhatott gondot, mert a képen látható növény virágban pompázott, és ilyenkor ősz fele nincs sok esély rá, hogy a növényeket abban a formában találják meg. (Elismerésem annak a csapatnak például, aki ilyenkor talált sóskát).
     Köztudott, hogy ezer féle kultúra ismeretes a világban. Szerintem a gyógynövénykultúra is ilyen. Kérdés, hogy mérgezzük vagy kúráljuk (továbbra is) magunkat.

Doró

Lovag kerestetik


 Idén, az Ifinapok sok új embert toborozott be csapataiba, sok olyat, akik még nem ismertek egyes játékokat. Ilyen volt a lovag kerestetik is. Ez a játék az erő és a furfangosság ötvözete. Az igazán szép sikerhez mindkettő kell. Mivel próbáltam, tudom milyen veszélyes játék, ha az ember nem sportszerű.
Idén a játék az erőről szólt. Vagy inkább az erőszakról? Nem volt sok technika. Az volt minden ember célja, hogy hamarább lelökje a másik embert a padról – sokszor kikerülve a játékszabályokat. Sajnáltam, hogy egy ilyen szép játéknak nem adják meg a módját, hiszen akkor a néző is, a játékos is élvezi. Itt, nem sok játékos volt aki igazán élvezte volna, pláne akit szabálytalan ütés ért, s a nézők pedig inkább elképedtek a durvaságtól. Legfőképpen azok, akik látták a tavalyi meccset is.
Az első körben a fiuk játszottak: dominált a durvaság. Nem sok játékot láttam, ami igazán szép, megfontolt lépésekből állt volna, vagy bár figyeltek volna egymásra. Csak a győzelem hajtotta őket s néha a legelszántabbak és magabiztosabbak kapták a legkiütőbb lökéseket.
Második körben a lányok elég lányosan indítottak. Nem nagyon találták fel magukat. „Hogy lehet egy olyan nagy botot hatékonyan kezelni?” Kicsit szórakoztató volt, mire rájöttek, hogy is lehet kihasználni a harceszközüket igazán, hogy lehet vele harcolni és győzni. A lányok mindenesetre sportszerűbbek voltak. Vagy csak bátortalanabbak? Tisztelet a kivétel. Voltak akik ugyanolyan bátran álltak elébe, akár a fiuk. Mindenesetre a lányok is, ahogyan megfigyeltem, első sorban az erőre alapoztak, nem a technikára, ellenfeleik szerencséjére, annyi erőt nem mertek belefejteni mint a fiuk.
A játék alatt volt néhány nagyon meglepő fordulat. A román csapatot szerintem alábecsülték sokan, és mégis nagyonj ól teljesítettek, a fiú és a lány is. A Szappanyoperálóktól viszont azt várta mindenki, hogy na ezek erős gyerekek, hamar kiütnek mindenkit a ringből. De ez nem így történt, meglepetésünkre az elsők közt szenvedtek vereséget, valószínűleg, mert több helyet adtak az erőnek mint a cselességnek.
Ezzel a játékkal sokat lehet tanulni az emberekről, saját egyensúlyunk és küzdő technikánk fejleszteni vele, hisz a játék lényege: ki bír tovább a padon maradni a fegyverével kezében

Tica

Streetball


   Mivel városunkban igen népszerű a kosárlabda művészete, így e sportot űzőkből sem volt hiány a IX. Ifinapokon megrendezett Streetballon sem. Fiúk-lányok vegyes csapatokat alkotva szálltak versenybe a 200 pontos nyereményért. A gyergyói kosárszerető fiatalok magas száma ellenére jócskán akadt olyan csapat, akik közül egyetlen játékos sem kötődött szorosabban a kosárlabdához. De így is büszkén helytállva képviselték csapatukat. A mérkőzések sorrendjét sorsolással döntötték el, ami a nem-kosaras csapatoknak hozott nagyobb szerencsét. A tapasztaltabb csapatok, már az első fordulóban komoly meccseket játszottak egymás ellen, s így kiütöttek olyan csapatokat, akik jóval többet tudtak volna elérni, ha a balszerencse nem áll útjukba. Így történt a ZzZománc-Crazies meccsen is, ahol nagy harcok folytak a továbbjutásért. Itt a Crazies maradt alul, ezzel továbbküldve a ZzZománcot egészen az elődöntőig, ahol a háromZések falba ütköztek a Szappanyoperálók személyében. Az utóbbi csapat kiemelkedő teljesítményt nyújtott, köszönhetően Seres Lajosnak és Forreiter Szabolcsnak, akik különösebb megerőltetés nélkül értek el jó eredményeket. A két erősnek bizonyult csapat az elődöntőben összemérték a tudásukat, és így a Szappanyok felül kerekedtek az ellenfelükön. 
   Ám nekik sem esett szájukba a sült galamb, hiszen amikor sor került a döntőre, ismét szembe találták magukat a ZzZománc embereivel, akik leverve a Tongyók csapatát az elődöntőben, harcba szállhattak a győzelemért. Bár a logikának ellent mondva, a ZzZománcok újult erővel vágtak neki a döntőnek, vérre menő harcot vívva az ellenféllel. És harcolásuk nem maradt eredménytelenül, hiszen sikerült igazán megszorongatni a Szappanyokat. A 9-8 as részeredménynél remény csillant fel a ZzZománc szemében, és még nagyobb akaraterővel küzdöttek, de a lassan profivá érett Szappanyos kosaras srácok nem adták olyan könnyen ki kezükből a vezetést, és az utolsó, 10.-ik kosárral megmutatták, hogy ők azért még tudnak valamit. De a ZzZománcoknak sincs miért szomorkodniuk, hiszen nem hoztak szégyent csapatukra, sőt igen izgalmas meccset produkáltak. Szórakoztatva a nagyérdeműt, mely hol nagyokat nevetett, hol hüledezve nézett egy-egy akciót. Reméljük jövőre is ekkora érdeklődés fogja övezni ezt a rendezvényt. :)
Boró

2012. szept. 10.

HOGYNE TV 5


Sziasztooook!!

IFINAPOK ki mit csinál



bemelegito, bizalmi játékok - mindenki
filmvetítés ???

ADÉL
mindig
kávé, biciklikölcsönző, üzenőfalpix
péntek
18:00-19:00: Élő zene
19:00-20:00: Legendárium felolvasás
szombat
15:00-16:00: Élő zene
cikk
16:30-16:50: Karnevál (Márton Áron, Műv előtt)
21:10:24:00: Ififaktor, ifiszépe, ifitánc (Műv előtt) BOGDÁNNAL
vasárnap
cikk
9:00-13:00: Mássz ha tudsz

2012. szept. 5.

Figyelem

Nemsokára kezdődik a Dance Movement Theatre... Pontosan jövőhét szerdától vasárnapig. Kell legalább 6 ember aki végig részt tud venni és segíteni ott. Kérek mindenkit hogy mihamarabb jelezzen vissza ha részt tud venni!!!

2012. szept. 3.

IFIKRON sátor

Ez a program amint láthatjátok nem teljes és részletes, mindössze egy váz az egészhez. Nagyából így fog festeni tehát az időbeosztás. Értelemszerűen pár perc lesz minden program között, hogy legyen idő átállni.

Péntek

15:00 - Nyit a Szin-kron sátor 
(Állandó jelleggel működik:
kávézó - Răzvan, Adél
bazár - Kati
biciklikölcsönző - Kávézónál
üzenőfal - Kávéónál pix
társasjátékok - Kati
ifjúsági újság - mindenki
próbadoboz - Bogdán, Huni, Szombaton mindenki a sátorban ebédel.
16:50-17:50 - Bemelegítő játékok a csapatokkal - mindenki
18:00 - Élő zene - Adél, Bogdán, Zsombi, Cipri  || ha énekel játékos: +1 pengő
19:00 - Legendárium felolvasás - Ági, Doró, Adél
20:00 - Filmvetítés - 1000 world
22:00 - Buli

Szombat

8:00 - nyitás ( ugyanazok mint pénteken)
10:00 - Esti mesés felolvasás - Ági, Zsombi, Boró, Bea
12:00 - Tudni illik rólam
14:00 - Ebédszünet
15:00 - Élőzene - Adél, Bogdán, Zsombi, Csipri
16:00 - Tudni illik rólam -
18:00 - Bizalmi játékok - mindenki
20:30 - Filmvetítés -
22:30 - Buli

Vasárnap

8:00- Sátorépítés - mindenki
10:00 - Reggeli kávé - mindenki
11:00 - Szinkron gulyás - mindenki, Gábor
14:00 - Flashmob - mindenki
17:00 - Szinkronbemutató - mindenki
18:00 - Visszaindulás - mindenki

2012. szept. 1.

Szinkron-maffia

Fiúk, lányok! Az előbb kaptam egy hívást egy ismeretlen telefonszámról, s bejelentette, hogy egy maffiacsoport elrabolt valakit a Szinkronosok közül!!!
Azt mondták, hogy ha 72 órán belül nem jövünk rá annak a személynek a nevére, akit elraboltak, megfogják kínozni, vagy még kitudja mit csinálni.
Magukról, mint újonnan alakult maffiaszervezetről, információkat a következő személy elrablásakor adnak! Majdnem elájultam, de hősiesen összeszedve magam, kérdeztem: fog ez folytatódni? Azt mondták következő rabláskor közlik, hogy mit akarnak, és meddig csinálják. Addig gondolkodok, hogyan háríthatjuk el őket.

Na de az elrablottunk!!!
Mondták, hogy minden esettkor 24 óránként új infókat adnak!
Rögtön, ahogy elrabolták a szinkronosunkat, elküldték nekem a a leszakított pólójának egy darabját. Nagyon ilyesztő, kitudja mit csinálnak vele...!!! Mutatom a képet!

Ezenkívűl még kaptunk egy információt a barátunkról:
Szereti a rántottsajtot!

Gyerünk Szinkronosok!!! Ötleteljünk, vajon kit lophattak el! Én kicsit félek a 24 órás intervallumtól... mert nem hiszem, hogy jószándékkal adnak infókat!
Kommenteljetek, találgassatok!

Zsombi.

# 19:08: Kaptam egy üzenetet, melyben kijelentik, hogy az elrabolt személyt mentálisan manipulálták, hogy minket megtévesszen. Szóval valaki közülünk hazudni fog! Hamar, döntsétek el, kire kérdezzünk rá, és ha eltaláljuk visszahozhatjuk zombilelkiállapotából, a sötét uralmak alól barátunkat!!

# 09.02., 17:00: Jaaaaj! Küldték azt a bizonyos új információt! Egy vérző fület! Emberek, találjuk ki, hogy ki tünt el még holnap délelőttig!!!

#09.03., 19:00: Infóóóók: Szeretek rajzolni, de IV.-es korom óta ( mikor is megjelent egy rajzom a gyergyói mondák könyvében) nem értem el különösebb eredményeket. Szeretem varrással tölteni az időt, szeretem magam elkészíteni egyes kiegészítőimet.
Utolso lehetoseg h megmentsuk!

NEM TUDTUK MEGMENTENI!!!
Boró volt az elrablott. Gábor eltalálta, de a hipnotizált Boró félrevezette. Sajnáljuk. Borót megette a maffia.

2012. aug. 27.

Ifinapokööö---- Te készülsz már ?

Gyertek gyerekek, szerveződjetek. Kezdődik az ifinapos megbeszélések ideje... Mivel jómagam a faszbükköt mellőzöm ezen az oldalon szerkesztek. Ez nem zárja ki a közösségi oldalt melyet nem nevezek nevén :P főleg ha bizalmas információkról van szó.  Bea!!!! Ki vagy nevezve szárnysegédnek!A másik oldalon szervezz megbeszéléseket kérlek!
 Minél több alkalommal keressetek szabadidőt ami alatt a feladatokat megbeszélitek. Nem fontos mindenkinek jelen lenni de több szem többet lát alapon csak jó lehet. Engem is lehet Hívni bármilyen kérdéssel. 

2012. jan. 21.

Be nem mutatott bemutatkozó

Sziasztok. Bemásolom a városi szervezetek bemutatójára szánr Szinkronos bemutatkozót. Legyen itt. Netán ha szükség lesz.
Puszillak