2013. aug. 18.

Tábor nr.1.

Eleinte kicsit féltem ettől a tábortól és a benne rejtőző kihívásoktól. Nem igazán tudtam, hogy hol vannak a határaim; úgy a lelki, mint a testi határaim. Amikor a vezetőnk, Gábor, a tudtunkra adta, hogy milyen komoly edzéstervvel készült kicsit megijedtem, de egy pillanat erejéig sem fordult meg a fejembe, hogy "hátat fordítsak" ennek a tábornak. A második napon éreztem, hogy kissé kimerültem, de hát nem csoda hiszen fél 10-től a futás és a bemelegítő már tacsra tett. Aztán koncentrálni kellett... aznap nem igazán ment. Azt éreztem, hogy napról napra egyre jobban bírom a kihívásokat. Akartam én lenni a legjobb. És bár nem sikerült, de nagy fejlődéseket sikerült elérnem. Legalább is úgy érzem. Ugyanakkor jó volt látni azt is, hogy az egység hogy erősödött a csapat között. Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Ha nem ment valami, segítettek. Ha elbizonytalanodtam, ők bíztattak. Ha szomorú voltam, ők vidítottak. Hittek bennem, mikor én nem hittem magamban. Megmondták a szemembe úgy az előnyös dolgokat, mint a hátrányosokat és ezzel építettek. Végül nem is tudom, hogy de maradandó, értékes dolgokat alkottunk együtt. Fejlődtünk! Most, hogy írom ezt a pár sort és visszaemlékszem a táborra, kívánok visszamenni. Oda, a semmi közepére, ahol nincs jel, csak én vagyok és azok az értékes emberek akik segítenek jobbá lenni.
Ezúttal köszönöm Gábornak és Zénónak, hogy ilyen jól összehozták ezt a tábort és, hogy megpróbálták továbbadni mind azt a szépet, művészetet ami bennünk rejtőzött.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése