Wihhú!

Annyira túlteng bennem a tesztoszteron, hogy Úúúúristen! Tegnap óta egyfeszt jókedvem van és most rájöttem arra, hogy van időm kicsit magammal is foglalkozni, hogy ne keressek annyit, mert minden adva van csak az alapanyagokat kell felhasználni hozzá. Én valahogy eddig az alapanyagokat nem vettem észre és nem tudtam építkezni belőlük. De most már minden a kezem ügyében van és egyre több minden adva van, amiből a tornyomat egyre magasabbra építhetem belőlük. És ez annyira jó. Most ami ennyire feldob az az, hogy jun. 12-én mehetek ki Gödöllőre dolgozni, ezt tavaly óta tervezzük és most végre sikerült, és egy nagyon kedves ismerősön intézte el, szóval mindegy, ez mellékes!  

A tegnapi előadásra visszatérve. New York jutott eszembe, ahogy a zsúfolt utcán siet mindenki és el van foglalva a saját bajával és nem törődik semmivel, még azzal sem, ha pont a lába előtt hal meg valaki. „nem ismertem”----=nem érdekel. 

Az előadás közepe fele Zsolt mondta nekem hogy már csak „bolon”Jocó” hiányzik, nos a hiányosságot a film kipótolta, és jót kacarásztunk rajta. –szerintem a files bácsinak elege volt már belőlünk a hátunknál. Nem tudom, nem kaptam az egészből egy konkrét egyöntetű érzést és nem is kellett gondolkozzak rajta később, miközben stoppoltam hazafele. Ott voltam. És ott. Akkor. Ott akkor élveztem, ott akkor kacagtam, ott akkor átéltem a helyzetet, ott akkor feléledt bennem a ritmus a táncosokkal együtt- de a fejem ott akkor nem mozgattam ritmusra. 

Ott. Akkor.

Doró