Szerdán nem tudtam írni, vagyis tudtam volna csak elfelejtettem. Kezdem úgy érezni, hogy a hullámok összecsapnak a fejem fölött. Jóformán nem is jár máson az agyam, mint, hogy mibol mennyit és hogyan tudnék javítani. Hát igen, ez egy ilyen idoszak. A dolgozatok nagy részén már túl vagyok, de még csak most jönnek a felmérok, és amikor a tanárok észbe kapnak, hogy „Nincs jegyetek!”.
Hiányoznak a próbák, meg ti is. Néha látlak a folyósón, de néhányatoknak is olyan fátyolos tekintete van, mint nekem egy-egy dolgozat után. Vagy épp a falhoz támaszkodva ülök a földön, kémiát szorongatva a kezemben és mindent csinálok, csak épp nem tanulom. De van, aki a hegynyi számonkérések ellenére is élvezi, hogy itt a nyár és megengedheti magának, hogy néhány pillanatra meglegyintse a közelgo vakáció szele.
Én román dolgozat elotti estén rengeteget kellett tanuljak, már nem is emlékszem, hogy mikor tanultam utoljára ennyit. A tanárnonk szeretne idoben felkészíteni az érettségire ezért most (kilencedikben) érettségi tételbol írtunk dolgozatot (kemény, mi?). Ennek örülök is meg nem is.
Van egy jó hírem is a számotokra. Nekem jó, aztán nektek nem tudom. A lényeg, hogy a zongoradarab, amivel már nem is tudom mióta küszködök, sikerült megtanulnom. Játszottam belole kb. 2 sort a felolvasó esten, most viszont mind az öt oldalt tudom. Kicsit kifaragtam a nehéz részekbol, de így sem „mákoslaska”(ahogy az egyik osztálytársam mondaná).
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése