2011. ápr. 19.

Változás

A mai nap furcsán éreztem magam. Rájöttem dolgokra, hogy hogyan tudnék rajtuk segíteni. Már vagy 3 hónpja lélektant tanulok. Ezotériát. A mai nap kerestük a félelmeim, hogy mi is az amitől igazán félek. A házi feladatom volt, hogy írjam le a félelmeim, amik ezek voltak
Félek, ha: - valaki kiabál velem
  • nem tudom megítélni, hogy hazudnak-e nekem
  • kiközösítenek
  • túl nagy a csend(a fejemben)
  • miattam baja esik valakinek
  • úgy érzem egyedül vagyok, hiába hogy seregnyi ember van körülöttem
  • olyan új dolgokat kell tennem, ahol más emberekre kell bíznom magam.
A lány furcsa érzéseket keltett bennem a kérdéseivel. Már csak a témáról beszélve megteltek a szemeim könnyekkel. Próbáltam visszafogni magam. Ezek után nem tudtam elképzelni, hogy ennél rosszabbul érezzem magam. Mindegyik félelem után kiderült, hogy saját magamtól rettegek, az önbizalomhiány, ami nem hagy nyugodni és bízni. Viszont az első… az első félelem nem illet teljesen a képbe. Hogy mit érzek olyankor? Mikor veszekedtek először velem? Melyik volt a legjelentősebb vita? Volt-e boldog nap a családom körében? Ilyen kérdésekkel állt elém. Egyikre sem tudtam válaszolni rendesen. Mióta megy ez így? Ezt már magamtól kérdeztem de nem tudtam. Mivel, hogy ezt a gondot nem tudtuk megfejteni egyből a probléma feloldásán munkálkodtunk. Azt kérte, hogy csukjam be a szemem és képzeljem magamhoz, érezzem azt mikor veszekednek velem. Egy pár pillanatig küszködtem, pedig már rég azt éreztem. Úgy elkezdtem sírni, mint egy kis óvodás, úgy fojtak a könnyeim, hogy alig hittem. Nem tudtam visszafogni. Majd kérte, hogy nyissam ki a szemem és mozduljak valamerre, ahogy nekem jólesik. Én a székről a földre leültem törökülésbe. Majd kérte, hogy csak a légzésemre figyeljek. Megnyugodtam… még kicsordult egy-egy könnycsepp de már nem voltam feldúlt, teljesen megnyugodtam. Majd átölelt és azt mondta, hogy a negatív szavaktól, a vitától félek igazán. Kérdezte, hogy jobban érzem-e magam, hogy ezentúl, hogy látom majd az ilyen helyzeteket? Én meg rájöttem, hogy mennyivel könnyebb kirekeszteni az ilyet, és nem engedni, hogy bántsanak.

Kati

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése