2011. ápr. 19.

„Napfény járja át a szívem újra”


Hát gyerekek végre igazán tavasz van!- tudom, hogy hát-tal tilos mondatot kezdeni, de ez nem a helyesírás óra, így jött-.
Ooooolyan rég vártam már, hogy a ház elé kiülhessek arra a kis eszkábált lépcsőfokra, hogy beszívjam a nap sugarait. És! ma végre eljött az idő! Annyira jó érzés volt érezni, ahogy a nap belesüt a bőröd alá és elkezd bizsergetni, mintha arra szólítna fel, hogy „ hé! állj fel, még ezt meg ezt meg ezt meg kell tedd!”, de mi előtt rájöhettem volna, hogy mi bújt a bőröm alá megjöttek a felhők és igaz, hogy időszakosan, de jelen voltak. Mintha rá akarnának ébreszteni, hogy mire kell rájönnöm, mintha hagynának egy kis időt... egy hosszabbat.... megint egy kisebbet. Aztán kicsit hagyták érvényesülni a napot. És mikor a felhők ismét közeledtek rájöttem arra, hogy mi hiányzott a hétfői napomból és arra is, hogy a héten még mi fog hiányozni. Amellett, hogy túl sok időm jut magamra itthon nincs mit kezdjek vele és rájöttem arra is hogy nagyon várom már, hogy legyen próba!
kellemes kedd estét, srácok!
Doró

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése