Living, élménybeszámoló

Szombaton akartam ezt megírni, de tartogattam mára, hogy legyen valami értelmes témám. Hát basszus, nem volt semmi. Eleinte kicsit furcsa volt a memóriás szöveg, aggódtam, hogy mi lessz ebből. De azt hiszem jobb, ha hozzászokom, hogy Gábornál az a helyzet, hogy az elején jön valami agyament ötlettel, mindenki néz egy EKKORÁT, aztán a végén úgyis minden jól sül el. Azt hiszem voltak a régi tagok(akik kiléptek) küzül olyanok akik ezt azt aggódást majd happyend dolgot nem viselték valami jól idegileg és nem várták meg, hogy minden rendbe jöjjön.

De aztán egyre jobban kezdett alakulni a mi kis felolvasó estünk is. A memoriás cucc nagyon jó volt, annak ellenére, hogy majd' szívbajt kaptam amikor meghalllottam, hogy milyen szövegünk lesz. Kicsit sajnálom, hogy nem vettem részt több dalban, meg hogy csak egyet énekeltem. Majd legközelebb igyekszem többet segíteni, ja és ha már a következőleg-ről van szó, nem érdekel, ha zongorázok, ha énekelek, ha fejreállok akarok látszani, így is látszódtam, de olyat is hallottam, hogy olyan volt, mintha a yann tierseneket valahonnan, gépről vagy netről vagy akárhonnan rakták volna fel, eleinte. Ez azért rossz, mert nem vettek észre, de azért jó, mert ezek szerint tökéletesen lejátszottam. Úgy a közönség 10%-a talán oda is nézett a második zongoradarbnál. Inkább a díszes társaságot nézték, Enikő latex vagy bőr vagy tudomisénmilyen cuccát, vagy, hogy Zolt és Huni milyen meghitten és rutinosan ülnek a bárpultnál, vagy Ági cuki ruháját, vagy Doró haját(úúúgy tetszik:D)Aztán a legutolsónál ahol bele-belerontottam akkor 'heuréka! élőben játszák a zongoradarabokat' dejóó /:)

De végül is, akiket én hívtam az osztályból vagy a barátaim közül egyse jött el, úgyhogy minek is.

Az a majdnem egy óra késés kínos volt, de túl lehetett élni. Szerencsére Adél és Zsombi és Doró és Bogdán megmentettek minket. A közönség is örült, hogy végre valami történik is és nem kell azzal elfoglalniuk magukat, hogy a képünket bámulják. Kicsit durva volt az elején a mikrofonokkal és a gitárral, de most már úgyis csókolom kivágtuk, úgyhogy mindegy. Az elején nem vagyok benne biztos, hogy a nézők fogták az adást, hogy zongoradarabbal(részlettel) kezdjük. Aztán jöttek a szövegek és a dalok és a szövegek és a dalok. Nagyjából minden jól ment, tökjó volt egyet beleordítani a mikrofonba, hogy "ÁLJ!" nasgyjából a feszültségem egy rézét is levezettem ezáltal.

Aztán amikor jött a cigikörbeadásos rész, én úúúúúúúúgy elhúztam a szintihez, hogy szinte már menekültem. Tudom, hogy egytől nem halok meg, de az elveimet dönteném romba azzal, ha beleszínvnék.

A Zsubolynál amikor én jöttem volna elkeztem játszani és aztán ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ LE VAN HALKÍTVA A SZINTIM EMBER!!! DE HÜLYE VAGYOOOOOOK!!!!!!!!!! aztán sikerült felhangosítani, egyik kezemmel játszotam, a másikkal hangosítottam, a fejembe káromkodtam egy nagyot. Pedig másodperc pontosan léptem be és minden jó volt, csak elfelejtettem felhangosítani. Azért volt lehalkítva, mert amikor egyedül játszodtam akkor elég volt halkabban is, mert úgyis hallattszott, de amikor már két gitár is ott volt, akkor a szintimnek lepkefing hangja volt a többihez képest.

Aztán amikor énekeltem....a tesóm felvette videora és BASSZUS! egy büdös, nyamvadt, halvány ibolya hang se hallattszott abból amit én és Adél énekeltünk, de főleg abból amit én. Bogdán úgy leénekelt a színpadról, mint kettő, bár meggyőződésem, hogy Adéllal a rossz mikrofonba énekeltünk. Egy adott pillanatba Bogdán hagyta, hogy mi is érvényesüljünk és akkor 'jéééé, hárman énekelneeek'. Reninek meggyőződése volt, hogy Adéllal csak a közepén léptünk be. Pedig én hallottam a saját hangomat,de a közönség nem igazán. Bogdán én már tudom, hogy fogok veled énekelni: te mikrofon nélkül s én mikrofonnal. S akkor kb ki lessz egyenlítve a hangerőkülömbség. Mondjuk elképzelhető, hogy az én hangom helyett inkább a tiédet hallaná szívesen a közönség.

Ennek ellenére nem volt kudarc a péntek este, sőt jól éreztem magam. Szerintem megérte azért az öt nap kemény próbálásért. Húú jó kis regényt iderittyentettem

Bea