Idén a játék az erőről
szólt. Vagy inkább az erőszakról? Nem volt sok technika. Az volt
minden ember célja, hogy hamarább lelökje a másik embert a padról
– sokszor kikerülve a játékszabályokat. Sajnáltam, hogy egy
ilyen szép játéknak nem adják meg a módját, hiszen akkor a néző
is, a játékos is élvezi. Itt, nem sok játékos volt aki igazán
élvezte volna, pláne akit szabálytalan ütés ért, s a nézők
pedig inkább elképedtek a durvaságtól. Legfőképpen azok, akik
látták a tavalyi meccset is.
Az első körben a
fiuk játszottak: dominált a durvaság. Nem sok játékot láttam,
ami igazán szép, megfontolt lépésekből állt volna, vagy bár
figyeltek volna egymásra. Csak a győzelem hajtotta őket s néha a
legelszántabbak és magabiztosabbak kapták a legkiütőbb
lökéseket.
Második körben a
lányok elég lányosan indítottak. Nem nagyon találták fel
magukat. „Hogy lehet egy olyan nagy botot hatékonyan kezelni?”
Kicsit szórakoztató volt, mire rájöttek, hogy is lehet
kihasználni a harceszközüket igazán, hogy lehet vele harcolni és
győzni. A lányok mindenesetre sportszerűbbek voltak. Vagy csak
bátortalanabbak? Tisztelet a kivétel. Voltak akik ugyanolyan bátran
álltak elébe, akár a fiuk. Mindenesetre a lányok is, ahogyan
megfigyeltem, első sorban az erőre alapoztak, nem a technikára,
ellenfeleik szerencséjére, annyi erőt nem mertek belefejteni mint
a fiuk.
A játék alatt
volt néhány nagyon meglepő fordulat. A román csapatot szerintem
alábecsülték sokan, és mégis nagyonj ól teljesítettek, a fiú
és a lány is. A Szappanyoperálóktól viszont azt várta mindenki,
hogy na ezek erős gyerekek, hamar kiütnek mindenkit a ringből. De
ez nem így történt, meglepetésünkre az elsők közt szenvedtek
vereséget, valószínűleg, mert több helyet adtak az erőnek mint
a cselességnek.
Ezzel a játékkal
sokat lehet tanulni az emberekről, saját egyensúlyunk és küzdő
technikánk fejleszteni vele, hisz a játék lényege: ki bír tovább
a padon maradni a fegyverével kezében
Tica
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése