Képtelenség

képtelenségről egy percig sem volt szó. mindenki nagyon szívesen sorolt be a számára - betűjére- és nyújtogatta a karját a kamerásnak. (legalább azért, hogy úgy érezhesse magát, mint az x-faktoros tömegben).

a flash mob után szétoszlott a csapat, egyik része ment fényképeket csinálni – velük mentem én, úgyhogy mesélek arról – és ahogy láttam minden csapat megtalálta a fantáziáját!

de a “zsűrinek” is okoztak meglepetéseket vele, meglepő volt látni, hogy egy témát milyen sok oldalról meg lehet közelíteni…

volt olyan, aki nagyon stresszesre vette a figurát, de láttam olyat is, aki élvezte, csapatban dolgozott és örömét lelte abban, amit csinál.

a lényeg természetesen itt is a szórakozás, a csapatmunka, az ötletesség, odaadás és még sorolhatnám. másik felől folyt a bucihajtogatás. jó volt látni, hogy ezt az önkéntes munkát az emberkék koncentrálva, mindent beleadva végezték. a húzós tegnapi nap emlékeit ki hogy bírja, tűri. az elemek, használt étolaj és palackok gyűjtése ismét kihívás, melyben mindenki, a mennyiségtől függetlenül, rendíthetetlennek bizonyult. szép nagy halom gyűlt ismét. mindezek mellett jó látni az életet. a sok fiatal nyüzsgése kis szürke városunk szürke hétköznapjaiba visz egy kis színt.

olyan dolgok történnek, amelyek másképp nem történnének. az ifi-mozgalom által kicsit jobb és szebb lesz az élet itthon.

doró & peti