1.Bogdan
DISCURS
Mi-am improvizat discursul
pentru seara asta
scena asta
e şi ea o superbă improvizaţie
eu n-am făcut decât să aduc florile
câte patru
bănuiesc
că acum douăzeci şi ceva de ani
şi ai mei s-au pregătit pentru mine într-o seară improvizată
m-am născut
şi de atunci mă joc cu lumea încontinuu
îmi adun copilăria din bucăţi
şi mă tai în cioburi
iau primii ani
şi dau cu ei peste cap
îi răsucesc ca pe un zar colorat
doar-doar s-o nimeri vreodată
omul potrivit la locul potrivit
şi la momentul potrivit din viaţa asta îngrozitor de nepotrivită
îmi iau iubirile pe rând
şi le fac văluri
cu aceeaşi rugăminte
voi, care staţi la masa mea,
în seara asta
tuşesc, mă scarpin, nu ştiu cum să vă spun
sunteţi importanţi pentru mine
importanţi
spectatori
voi daţi coerenţă rolului meu
şi numai eu ştiu
că ceea ce joc pe sârmă în fiecare zi în faţa voastră
e doar o blestemată
improvizaţie
aşa că bucuraţi-vă pentru mine
veniţi cu mine pe scenă
cântaţi, jucaţi, înfruptaţi-vă
daţi-mi un rost mai departe
eu rămân aici
eu voi trage cortina
Poate Dumnezeu, de undeva de sus,
improvizează jocuri absurde
pentru seara asta
scena asta
e şi ea o superbă improvizaţie
eu n-am făcut decât să aduc florile
câte patru
bănuiesc
că acum douăzeci şi ceva de ani
şi ai mei s-au pregătit pentru mine într-o seară improvizată
m-am născut
şi de atunci mă joc cu lumea încontinuu
îmi adun copilăria din bucăţi
şi mă tai în cioburi
iau primii ani
şi dau cu ei peste cap
îi răsucesc ca pe un zar colorat
doar-doar s-o nimeri vreodată
omul potrivit la locul potrivit
şi la momentul potrivit din viaţa asta îngrozitor de nepotrivită
îmi iau iubirile pe rând
şi le fac văluri
cu aceeaşi rugăminte
voi, care staţi la masa mea,
în seara asta
tuşesc, mă scarpin, nu ştiu cum să vă spun
sunteţi importanţi pentru mine
importanţi
spectatori
voi daţi coerenţă rolului meu
şi numai eu ştiu
că ceea ce joc pe sârmă în fiecare zi în faţa voastră
e doar o blestemată
improvizaţie
aşa că bucuraţi-vă pentru mine
veniţi cu mine pe scenă
cântaţi, jucaţi, înfruptaţi-vă
daţi-mi un rost mai departe
eu rămân aici
eu voi trage cortina
Poate Dumnezeu, de undeva de sus,
improvizează jocuri absurde
2. Doró
A
Thália társaság dokumentumaiból
Benedek Marcell levele Bánóczi Lászlóhoz és
Lukács Györgyhöz
Heidelbergm 1904. július 12.
Az istenfátokat!
Engem tudvalevőleg nem idegesít az ablaküveg
karmolása, de a csökönyös butaság, ha az embert nem akarják megérteni, igen. A
Vatert (Strindbert: Az apa) én is tartom olyan jó darabnak, mint ti nekem ne
magyarázgassátok. Szász Zoltáné is lehet jó. De tessék egymás után adni ezt,
végül betetőzni a Berlinnek is magas Michael Kramerral, mindezt a hülye
budapesti közönségnek egyszerre beadni, mellyel ti, úgy látszik engem
azonosítotok, és rajtam kezditek a nevelést, sőt engem talán hülyébbnek
tartotok nála, mert nekem magyarázzátok a Vatert, neki meg előadjátok
Kramert hát ez sok, kedves fiaim, ez
őrültség!
Én sem akarok sorozatos előadásokat a
Tháliában, de nem tartom föltétlenül szükségesnek, hogy egy éven belül
megbukjunk, és ti isteni fölénnyel lehülyézzétek a közönséget, amiért egyszerre
nem vette Strindberget, Szászt, Hauptmannt…
3. Kati
JEAN-
LOUIS BERRAULT: Gondolatok a színházról /részletek/
A
gesztusoknak és a formáknak önálló értelmük van, ahol az élet felülemelkedik a
naturalista esetlegességen és dadogáson.
A
mi belső alteregónk éli a maga életét. Elsősorban ő az, aki éjszakai álmainkat
álmodja. A színjáték az ébrenlét állapotában álmodott élet.
A
színház annyi idős, mint maga az ember. Úgy tartozik hozzá, mint alteregója.
Elválaszthatatlanok egymástól. Ha a
„szöveges” színház szempontjából vizsgáljuk a színjátszást, akkor az nem
egyidős az emberrel. Az önkívületi állapotból, megszállottságból összetett
emberi magatartásnak semmi köze nem volt az irodalomhoz. Csak az emberhez volt köze.
A színjátszás egy bizonyos csendből támad. A
folyton tovaáradó jelen rezegteti a csendet. A jelen halad, az élet múlik, a
csend rezeg. A csend, és ez a jelen nem más, mint az észleléseknek a
végtelensége. Tudatára ébredni a jelennek annyi, mint tudatára ébredni az
elmúlásnak. Az életben csak a jelen a létező, és épp a jelen az, ami
megfoghatatlan.
A színház tehát kezdettől fogva az egyidejűség
művészete. Ugyanabban a pillanatban, a jelenben hat, valamennyi érzékünkre. Az
érzékelés művészete ez. A jelen művészete, tehát a valóságé, de egyben a
valóság valamennyi rétegéé is, a pokoltól egészen a mennyekig. A színház tehát
a valóság, a mulandóság művészete.
A színház lényegében a belső világ és a
külvilág, az egyén és a közösség összecsapása.
Amikor a „vallásos” szellem kimerül,
megjelenik és virágzik az önmagáért való művészet. A lélektani, családi
drámákba sáncolja el magát a színház, de nincs szó bennük többről, mint házi
ügyekről. A vallás már nem alkotórésze többé az életnek. A profán elem kiharcolta
függetlenségét és a megszentelt dolgok elvont csökevénnyé válnak.
A színpadi játéknak, akár a zenének, az a
létcélja, hogy megrezegtesse a Csend húrjait.
A taps az a szer, amellyel a közönség a túl
erős érzelem ellen védekezik. A taps a védekezés reflexe. (1. Mintegy
varázsütésre eltünteti azt az erőt, amely ellen küzd/ 2. Mesterségesen
átalakítja azt az erőt, tetszés szerint csökkentve hatalmát).
A japán színészek szerint, létezik a
színésznek egy valamiféle harmadik szeme, amellyel mindenképp figyelnünk kell a
nézőteret. A nézőtér pulzusát már a függöny felmentének pillanatától
kitapogatjuk.
4. Huni
Zabhegyező
még meg kellet vennem azokat a rohadt
színházjegyeket is. Szereztem egy újságot, mivel vasárnap volt. Így aztán
elmentem és vettem két zsöllyét az Ismersz szívem?-be. Valami jutalomjáték
volt. Engem nem nagyon érdekelt de tudtam hogy Sally, aki megjátssza magát,
mint a bazári majaom, ujjongani fog, ha megtudja, mert a Luntok játszanak benne
, meg minden. Saly rém bírta az ilyen nagyon finom, száraz humorú dolgokat. Én
meg tulajdonképpen semmiféle darabért nem nagyon rajongok, ha tudni akarod az
igazat. nem annyira rosszak, mint a filmek ,de azért nem kennek a falhoz.
Először is utálom a színészek. Mintha
nem is emberek lennének, úgy játszanak. És ennek az ellenkezőjét képzelik
magukról. Alig egy-kettő játszik igazán
jól, a legjobbak közül, de még az sem olyan érdekes. Csak azt hisszük
hogy- pedig dehogy. A jók közül egypáran
tényleg jól játszanak, nem mintha valami nagy öröm volna nézni azt is. És ha a
színész igazán jó, akkor azt ő maga is tudja, és akkor már lőttek az egésznek.
Vegyük például Sir Laurence Olivert. Láttam a Hamlet-ben. D.B. vitt el tavaly,
Phoebével. előtte megebédeltetett minket valahol, aztán mentünk. D.B. már
látta, és ahogy ebédnél beszélt róla, rém izgatottan vártam, hogy én is
láthassam. de nem voltam oda érte. Nem tudom, mi olyan isteni Sir Laurence
Oliverben, ez az egész. Fantasztikus hangja van, és fenemód jó fej, és nagyon
jó nézni, mikor járkál vagy párbajozik, de nem volt egészen olyan, mint
amilyennek D.B. előadása nyomán Hamletet elképzeltem. Inkább volt tábornok,
mint valami szomorú, becsavarodott tag. A legjobb az egészben az , amikor
Ophelia bátyja, aki a legvégén Hamlettel párbajozik, elmegy, és az apja egy
csomó tanácsot ad neki. És amíg az apja adja a tanácsot, addig Ophelia a
bátyjával hülyül, kihúzza a tőrét a tokból, és piszkálja vele, a bátyja meg
igyekszik arra a sok marhaságra figyelni, amit az apja prédikál. Ez klassz
volt. Marhára élveztem. Csak ilyesmit ritkán látni. Phoebénke meg az az egy
tetszett amikor Hamlet megveregette a kutya fejét. Azt mondta, az vicces volt
meg klassz , az is volt. Hiába, nekem
olvasni kell a darabokat, igen, azt kell csinálni. Velem az a baj, hogy nekem
magamnak kell elolvasni. HA a színész mondja, nem bírok figyelni. Minden pillanatban
attól félek, hogy most megjátssza magát.
J.D. Salinger:Zabhegyező
5.
Zsombi:
- Mit mond a félbevágott színésznő?
- ???
- Idén két darabban játszom.
- ???
- Idén két darabban játszom.
Agi,Adel
Két kezdő filmszínésznő beszélget.
- Az első rendezőm megígérte, hogy ha teljesen rábízom magam, hozzásegít egy Oscarhoz.
- És? Nem hallottam, hogy kaptál volna.
- Dehogynem. Idén íratom be Oszkárt az első osztályba.
- Az első rendezőm megígérte, hogy ha teljesen rábízom magam, hozzásegít egy Oscarhoz.
- És? Nem hallottam, hogy kaptál volna.
- Dehogynem. Idén íratom be Oszkárt az első osztályba.
6.
Értő
színházi közönséget nevelne a debreceni színház
2011. szeptember 29., 19:00
Ági: Az ifjúsággal és az oktatási intézményekkel való kapcsolattartásban,
egy értő színházi közönség kinevelésében kíván modellt teremteni az elkövetkező
években a debreceni Csokonai Színház – mondta Vidnyánszky Attila igazgató
csütörtökön sajtótájékoztatón.
Mint kiemelte, a debreceni színház a
közelmúltban nyert 36 millió forintnyi EU-támogatást a színház ifjúsági
kapcsolatainak fejlesztésére. „Az évekkel ezelőtt megkezdett hasonló irányú
lépéseink, az önként kezdett út jutalma ez a sikeres pályázat” – fogalmazott
Vidnyánszky Attila.
Adél: A Kossuth-díjas rendező felidézte, hogy viszonylag későn, három-négy
évvel ezelőtt kezdtek tudatosan nyitni a Vojtina Bábszínházból kikerülő
közönség, a kisiskolások irányába.
Lacika: „Ellen kell állni és alternatívát nyújtani az ízlést és a lelket
deformáló, torzító, leromboló tömegkultúrának, ami körülvesz minket. Hiszünk
abban, hogy ha a fiatalok megismernek egy más alternatívát, akkor maguktól is
az értékesebb kultúra irányába indulnak el” – fejtette ki az igazgató.
Bea: Kulcsár Edit projektmenedzser arról számolt be, hogy Debrecen,
Hajdúböszörmény és Nyíracsád több mint tíz intézményét, az óvodáktól a
középiskolákig vonják be a projektbe az elkövetkező egy évben. Ezen időszak
alatt változatos, a színház tevékenységéhez kapcsolódó programokat szerveznek,
egyebek mellett színjátszó tábort és szakkört, vetélkedőket,
mesefoglalkozásokat, színházbejárást. Folytatják a korábban elkezdett
színháztörténeti filmklubot is, amelynek nagy sikere volt eddig.
Doró: Vidnyánszky Attila elmondta, hogy a Csokonai Színház látogatóinak több
mint fele már most is általános és középiskolás diák, de ebben a korosztályban
tovább növelnék a teátrum népszerűségét. Az elkövetkező években várják a
szaktanárok visszajelzéseit is, amelyeket be fognak építeni programjaikba –
tette hozzá az igazgató.
7. Agi
A nagyszebeni román társulat előadásai a
darabok háromnegyedénél megállnak.
A tiltakozás meghökkentő módját választotta
egy román társulat: a nagyszebeni Radu Stanca Színház előadásai rendre
megszakadnak, amikor a darabok utolsó részéhez érkeznek. A színészek pedig
ahelyett, hogy a rájuk eső szerepet játszanák, a közönség tudtára
hozzák: „Kedves barátaink! Az előadás 75 százalékát látták. A kormány
határozata értelmében mi is a bérünk 75 százalékát kapjuk. Ha ezt nézzük, akár
úgy is vehetnénk, hogy megtettük kötelességünket. Legördülhetne tehát a
függöny, önök pedig hazamehetnének. Mivel azonban a mi létünk önöktől függ, és
önök a teljes jegyárat kifizették, mi az önök iránt érzett tiszteletből
folytatjuk az előadást. Köszönjük!”
MTI
8.
Botránydarab
a Színház- és Filmművészeti Egyetemen
2011. szeptember 30., 16:30
Doró: Premierrel indul az Ódry Színpad őszi évada: a Színház- és
Filmművészeti Egyetem ötödéves színművész osztályának vizsgamunkájaként,
Dömötör András rendezésében mutatják be vasárnap Lukas Bärfuss Szüleink
szexuális neurózisai című darabját.
Szüleink szexuális neurózisai - Ficza István,
Tóth Eszter, Huzella Júlia
A fiatal svájci drámaíró botránydarabja
Bázelben debütált 2003-ban. Azóta számos országban sikerrel játszották, tizenkét
nyelvre fordították le, a magyar változat Perczel Enikő munkája.
Kati:„A társadalmi üzenet, amelyet a szöveg hordoz, azok a kérdések,
amelyeket a szerző meg akar piszkálni, fontosak ma Magyarországon” – mondta
Dömötör András az MTI-nek, hozzátéve, hogy legalább ilyen fontos volt számára,
hogy a darab szerepei jól kioszthatóak az osztályban.
Huni: „A vizsgaelőadásoknál az egyik legfontosabb szempont, hogy az adott
színészekre keressen darabot, szerepeket az ember, valamint, hogy olyan
anyaggal dolgozzunk, amely újdonságot jelent számukra” – hangsúlyozta.
Bogdán: A darab egy értelmileg sérült lány történetét dolgozza fel. Rengeteg a
tabu, a tisztázatlanság a körül, ahogy a környezet egy ilyen embert kezel –
mutatott rá Dömötör András, hozzátéve: az, hogy a problémával nem nézünk
szembe, gyakran bajt okoz.
Ági: Mint mondta, a társadalmi beilleszkedés a darab főszereplőjénél
összefügg a szexualitással, ami szintén társadalmi tabu. Az előadás
természetesen nem pornográf, hanem megmutatja a két végletet: a teljes
szabadosságot és a teljes tiltást. „Mindkettő rossz irányokba viszi a
történetet” – jegyezte meg.
Adél: Kiemelte: a darabban az a csodálatos, hogy nem ítélkezik,
szemléletmódja tárgyilagos, senkiről nem állítja, hogy rossz vagy jó, hanem azt
mutatja meg, hogy mindenki ellentmondásosan működik. Plasztikusan mutatja meg
azokat a pontokat, ahol az emberi gondolkodás torzul.
Lacika: A gyors sodrású, nagyon sok apró jelenetből álló történettel a szerző
nagyon pontos látleletet ad, kendőzetlenül, de nem ítélkezve, a világot
rendkívül sok együttérzéssel, szeretettel szemlélve – hangsúlyozta a rendező,
hozzátéve, hogy jó szerepek és humor jellemzi a darabot.
Bea: Dömötör András elárulta, hogy a végzős színészek közül sokan kaptak
olyan feladatot, amilyet korábban nem, és bár színészileg elég nehéz darabról
van szó, sikerült ezeket magas színvonalon megoldaniuk.
Doró: Kovács Patríciát is láthatják a nézők az előadásban, aki korábban
osztálytársa volt Dömötör Andrásnak, tehát hasonló helyzetben, végzős diákként
dolgoztak együtt. „Jó ez a találkozás, hogy már nagyobb élettapasztalattal
visszajöhetett egy szülő-szerepre az egyetemre” – mondta a rendező.
Kati: A darab története szerint Dora, a fiatal lány évekig egyfajta lelki
kábulatban élt nyugtatók hatása alatt, amiket az orvos és a szülei adtak be
neki. Ezt azért tették, hogy őt és környezetét megóvják lelki devianciájától,
amely elsősorban heves és kontrollálhatatlan érzelmi kitörésekben nyilvánul
meg, és lehetővé tegyék számára a „normális” életet; még állást is tud
vállalni, kisegít egy zöldséges boltban, ahová egy jóindulatú főnök vette fel.
Huni: Anyja azonban szeretné megismerni lánya igazi személyiségét, ezért
kívánságára egy nap megvonják tőle a gyógyszereket. Dora felébred mesterségesen
előidézett engedelmességéből: hatalmas életéhsége támad, kimutatja saját
akaratát és elkezdi fölfedezni szexualitását. Mindezt olyan mértékben, ami
messze felülmúlja a felnőttek elképzeléseit arról, ahogyan Dorának illő volna
kiélnie természetes vágyait.
Bogdán: A darabban Dora szerepét Tóth Eszter játssza, mellette Huzella Júlia,
Ficza István, Rétfalvi Tamás, Simon Zoltán, Kovács Patrícia és Kovács Gergely
látható az előadásban.
9. Bogdan
FRANCIA
10.
Magyar
Attilát felesége mentette meg a vereségtől
Népszerű színészünk vacsoráján bebizonyította,
hogy igazából csak a szája nagy, a főzéshez szinte semmit nem ért.
Szerda este Magyar Attila, hazánk népszerű
színésze látta vendégül a sztárvendégeket és engedett bepillantást otthonába.
Az elismert művész saját rezidenciáján látta vendégül a kritikus
asztaltársaságot.
Attila az adás elején többször bizonygatta,
hogy ő igenis tud főzni, neki nincs szüksége segítségre, ám amint felesége
hátat fordított neki, máris kétségbeesetten jajveszékelt, ezért az esti
menüsort felesége instrukciói alapján készítette.
A vendégeket pálinkával fogadta, a vacsorát
pedig felesége műtermében fogyasztották el. Attila első „önálló” vacsoráját egy
kedves meglepetés produkcióval zárta.
A jó hangulatú ste után a kritikus celebek a
pontozásnál már nem voltak szűkmarkúak, Szulák Andrea és Ádok Zoli 8-8,
Keresztes Ildikó és Debreczeni Zita pedig 9-9 ponttal jutalmazta Attila
vacsoráját, így 34 ponttal büszkélkedhet.
11. Zsombi
- Ha folyó lennék - jelentette ki -, nem
szeretnék az Illinois, vagy valami ilyen folyó lenni. Én csak a Mississippi
lennék.
- Miért? - kérdezte Andy kapitány.
- Mert az Illinois mindig ugyanaz. A Mississippi mindig más. Olyan, mint egy ember, akiről sohasem lehet tudni, hogy mit csinál legközelebb s éppen ez teszi érdekessé.
-
Edna Ferbe: Az úszó színház
- Miért? - kérdezte Andy kapitány.
- Mert az Illinois mindig ugyanaz. A Mississippi mindig más. Olyan, mint egy ember, akiről sohasem lehet tudni, hogy mit csinál legközelebb s éppen ez teszi érdekessé.

12. Doro
Gondolatok
a színházról (Pánti Mária)
Ülök a
sötét és kihalt nézőtéren
Othello, Romeo... hazamentek mind
Itt hagyták nekem tragédiájukat
Ej, rajongva kesereg a magány
És Don Juhan, a nagy vagány
Sem tör szíveket ezen az éjszakán
S örvend a színész a dohos maskarán
Így folytatja a hatalmasok játékát
A sötét deszkapallón most tényleg nincs tovább
Csak a színpad szelleme szaggatja szitárját
S én átélhetem újra az óriások bánatát
S nini! Ophelia újra hallhat megint
Júlia arcát áztathatják könnyei
Papagena lelkendezve keresheti a kedvest
És itt most tényleg galambok ülnek a verebekhez
Minden éjen más életét élheti a színész
Csak a nagyérdemű, a taps, az amit áhít
Nem számít, hogy éhes, fáradt, hogy a szíve megszakad
Ő csak más bőrébe bújva mulattatva mulat
Bohém egy élet, elhasználja az embert
De semmi se számít, csak ez az este
Csak a pillanat, amikor a nép ráadást kér
Láthatod az arcán, csak most, és csak ezért él
Othello, Romeo... hazamentek mind
Itt hagyták nekem tragédiájukat
Ej, rajongva kesereg a magány
És Don Juhan, a nagy vagány
Sem tör szíveket ezen az éjszakán
S örvend a színész a dohos maskarán
Így folytatja a hatalmasok játékát
A sötét deszkapallón most tényleg nincs tovább
Csak a színpad szelleme szaggatja szitárját
S én átélhetem újra az óriások bánatát
S nini! Ophelia újra hallhat megint
Júlia arcát áztathatják könnyei
Papagena lelkendezve keresheti a kedvest
És itt most tényleg galambok ülnek a verebekhez
Minden éjen más életét élheti a színész
Csak a nagyérdemű, a taps, az amit áhít
Nem számít, hogy éhes, fáradt, hogy a szíve megszakad
Ő csak más bőrébe bújva mulattatva mulat
Bohém egy élet, elhasználja az embert
De semmi se számít, csak ez az este
Csak a pillanat, amikor a nép ráadást kér
Láthatod az arcán, csak most, és csak ezért él
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése