tudtam één 2.

Tudtam én, hogy jó lesz! Szeretem, mert mi képesek vagyunk erre, hogy "né, jövőhéten fel kell lépni", és fel is lépünk, és ez nem az első ilyen. Persze, tele volt bakikkal, zenében is, néha olvasásban is, amiket ki lehetett volna küszöbölni, de ahhoz képest, hogy gyakorlatilag 4 nap alatt dobtuk össze a zenéket, a szövegeket pedig 2 nap alatt (1 nap: értsd: egy délután 3 órája), több mint elfogadható, és ez nekünk teljesítmény, úgyérzem.

Oké, hát aranyos egyórás késéssel kezdtünk, de mindent megoldottunk ami nem akart összejönni. Különösen Gábor problémamegoldóképességét emelném ki: "Nem megy a gitár" "Csókolom, kivágtuk", "Nem megy a mikrofon" "Csókolom, kivágtuk". Mindezekelőtt a keverő is alig tudott beindulni, szerencsére azt nem csókoltatta ki. És akkor megszólalt az aranyhangú szintetizátor. Majd az aranyhangúbb Doró. S az aranykezű, aranyszájú emberkékkel elnyomtuk az első dalt. Taaaaps. S ez így ment végig. Nem Doróval, hanem mind mással, de hogy ez így ment végig... A közbeékelések is jól jöttek ki, különösen Bogdán de ce dracu-ja, meg én szerényül büszke vagyok az "EZ vicc volt"-omra. A sörkoccintást nem hallottam, hogy lereagálták volna, majd meséljétek el, ott mi történt. A cigitekerés... én azthittem Paula sokat beszél, s mikor már Peti szólalt meg, még a papír nem volt beletéve... és sikeresen fordítva raktam be. Pedig azt éreztem, hogy na, ez a nagy alkalom, két éve tekerek cigit, és most megmutathatom közönség előtt, hogy milyen jó vagyok. És attól féltem, hogy nehogy szétessen. Még akadtak bakik, de már nem számít. Akivel beszéltem nagyon dicsérte az egészet, őszintén nagyon!

S akkor az egésznek vége lett, elindult a buli, én leültem és csomó szar rámzúdult. Mert azt éreztem, hogy "ennyi. vége". Megszeretném köszönni nektek, hogy ezt megcsináltuk együtt, hogy zenélhettem veletek, mert már régóta kívántam ezt. Az érettségi közeledtével egyenesen arányosan kezdem egyre inkább belemerülni  a zenébe, és ez pont jókor jött. Örvendtem, hogy nem otthon kell üljek, hogy valami motivált a hétköznapokra, hogy "na még két óra, hazafutok, kajálok, és living." 

Köszönöm, puszilok mindenkit!!!

há