Natúrba.

Örültem a hétfői „próbánknak” egyből annyi mindenbe csöppentem bele, hogy csak kapkodtam a fejem + sütött a nap + hallgathattuk az élménybeszámolókat + felkészítőket a vásárhelyi avagy a kolozsvári egyetemről. De azt hiszem, hogy fölösleges elmondjam, hogy mit csináltunk. Ott voltatok.

Azt tudom mondani- vagyis most az jut eszembe-, hogy mióta színire járok valahogy kedves tevékenységgé vált a színházba járás is. Az előtt mindig kitaláltam valamit, hogy miért ne menjek, mert nem igazán volt kedvem hozzá. Most viszont alig várom, hogy legyen valami új, hogy ismét belecsöppenjek valami újba, amin aztán gondolkodhatom vagy amire emlékezhetek.

Apropó elegadás: anyumékat elvittem a Téboly hétköznapjaira. Vicces volt... Vagyis úgy volt, hogy nem mehetünk be. Nem néztem utána és kiderült, hogy korlátozott számú jegyek álltak a rendelkezésünkre. De. Szerencsére aztán be tudtunk menni. És: megtanultam azt, hogy potyára fizettem eddig ki az előadásokat, mert bemehettem volna ingyen is. A szüleim csak annyit fűztek hozzá: „ azért megnézném közülük melyik járt eddig diliházba.”

Nekem írtóra tetszett az az előadás, kivéve a kitöltő részeket, pl mikor sasszéztak a székekkel. Közben figyeltem azt is, hogy a nézőközönségből milyen reakciókat vált ki. Élveztem nézni ahogy az arcukról visszatükröződnek a történésekkel kapcsolatos érzések. Főleg a hordós jelenet tetszett meg a berendezős. Aztán voltam a Woyzeck főpróbáján is. Az első színházi előadásom volt, amibe a legminimálisabb fokon bevonták a közönséget is. Ígéretesnek indult a közelség miatt. De nem tetszett. És az az igazság, hogy untam is... Onnantől vált érdekessé számomra az előadás, amikor a húgától kapott dolgokat a kezembe adta. Akkor figyeltem. És sajnáltam. A maga komolyságában tényleg egy jó előadás. Lehet a hangulatommal volt baj nem tudom, nem mentegetőzőm, nem tetszett. pont.

Utolsó gondolat: jól esett hétfőn, hogy láttam, hogy annyi mindenkire számíthatok. Kööööszönöm!  És még egyszer boldog szülinapot Gábor! ;)

Doró"