2011. 04. 01. – péntek
Ma volt próbánk négyesben (Doró, Panty, Huni, én). Bár az elején kétséges volt, hogy Pantyval át kell-e öltözzünk, de.. át kellett, éééés... júúúú. :D Szinis életem egyik legjobb próbája volt. Ott volt Györgyi is.
Elkezdtük a Kicsiny jelenetet próbálni. Nagyon tetszik eddig, pedig még feléig sem értünk el. Mozgalmas, energikus, hangos, vicces ééés még ki tudja milyen más. Szétnyúztak a fiúk, lévén Heléna a nimfa, égi istennő, remek .. :)
-------------------------
Gábor, te tudod, hogy neked hogy jön le a viselkedésünk és hozzáállásunk most ezután a két hetes kényszerpihenő után, de a kis szétszórtság ellenére én nem láttam hétfőn sem nagy változást bennünk. Lehet, hogy a héten a páros próbákon nehezebbecske volt dolgozni velünk, de ez maximum az újdonságnak, az újonnan visszazökkenésnek a hatása szerintem, lelkesedés hiánynak ábszolúúút, de nem titulálnám.
Hogy is mondjam? Megnyugtató azt hallani, hogy – annak ellenére, hogy tudom, hogy foglalkozol épp eleget a darabbal – nálad se áll meg a próba azzal, hogy ,,köszönöm a próbát, sziasztok!”. Csak mert nem beszélünk így egy egész gruppban a szini körül általánosan megfogalmazódott gondolatainkról és néha tényleg nekem is úgy tűnik, mintha csak csinálnánk, de amikor vége a próbának akkor az az erős rajongás és vágy marad bennünk - hogy kész legyen az előadás, hogy bemutathassuk a munkánkat -, de nem mondjuk ki azokat. Nem lelkizés lenne, csak lelkesítés, lendület, egy mozdulat előre fejben, hogy minél hamarabb megcsináljuk, minél jobban.. huhúúú!
Énnekem eddig a legtöbb ötlet tetszett az előadással kapcsolatban, nagyon tükrözi a Gáborstílust. Őszintén szólva egy kicsit tartok attól, hogy a modern elemekkel átszőtt Shakespeare szöveg bárhol átvághat kissé közönségesbe, de ez csak a jó poénkidolgozáson és a hitelességen múlik részünkről. Remélem ezt meg tudjuk csinálni pöpecül.
Én nagyon várok minden próbát, az előadásról nem is beszélve. Király lesz, várom a többi ötletet, szeretem az együttdolgozást, ahogy próbálgatjuk, ahogy alakul.
Gyerüüünk! :)
Az utolsó előtti bekezdésedre reagálok egy kicsit. Nem vagyok rendező de még csak annyi színházi tapasztalattal sem rendelkezem, hogy azt mondhassam: minden működik és működni fog az előadásban. Ez egy kísérlet egy témára. Lehet, hogy borzalmas lesz az előadás, lehet, hogy nagy siker, nem tudni. De nem is ez a lényeg. A fontos, úgy gondolom az, hogy valami nagy Pukkkot csináljunk és mindezt együtt. Az, hogy együtt marhulunk, együtt röhögünk a hülyeségeinken, és ebbe nem szól bele senki az nekem felér mindennel. Azt hiszem ezért is kezdtem veletek diákokkal dolgozni, hogy azt ami a játék örömét adja, a csapat, az ne vesszen el a világban. Nem érdekel az sem ha ebből nem sikerül előadást, vagy éppen jó előadást csiholni. A lényeg, hogy együtt csináljuk. Szeretlek benneteket! S azt is tudnotok kell hogy nagyon fontosak vagytok.
VálaszTörlésK.B.Gábor